"Jobb egyszer látni valamit, mint arról tízszer olvasni." - Eötvös Lóránd -
Rólunk/Hírek
Múltunk
Jelenünk
Útjelző
Térképek
Kincsesládák
Túraleírások
Túraterv
Tagságunk
Fotóalbumok
Tárlat
Felhívás - 2%
Kapcsolat





Múltunk


A bánsági szervezett turistaság előzményei a XIX. század utolsó évtizedéig nyúlnak vissza. Ekkor, 1892-ben alakul meg a Délmagyarországi Kárpát Egyesület, Temesvár székhellyel. Petheö János királyi tanácsos, Temesmegyei Posta és Távíró igazgató vezetése alatt, (1893 - 1896 között elnöke az egyesületnek) szilárd szervezeti formát és lendületet kap a mozgalom.
1935-ben pedig már a kolozsvári székhelyű Erdélyi Kárpát Egyesület több fiókszervezetét jegyzik tájainkon: Aradi "Czárán Gyula" Osztály, Aldunai Osztály (Orsova), Bánsági Osztály (Temesvár), Boksánbányai Osztály, Hunyadmegyei Osztály (Déva), Krassói Osztály (Oravicabánya), Óradnai Osztály, Petrozsényi Osztály.

A Révai Nagylexikon lapjai szintén számos adatot tartalmaznak a bánsági és erdélyi turizmusról :

Az első világháborút követő tilalmak, megszorítások és tanácstalanság szétzilálta a szervezett turistamozgalmakat Erdélyben és a Bánságban egyaránt. A Kárpát-Egyesületek elvesztik vagyonukat és tagságuk jelentős részét. Új lendületet majd csak az Erdélyi Kárpát Egyesület 1929-beli újjászervezése ad a Romániához tartozó bánsági területeken sarjadozó turistaigényeknek. Gyors ütemben, 1930 és 1935 között sorra megalakulnak, megerősödnek és visszanyerik önbizalmukat az aradi, temesvári, boksánbányai és oravicabányai szervezetek.

Az 1935 X. 15-én megalakult Temesvár székhelyű, E.K.E. - Bánsági Osztály első kirándulása, november 4-én, gróf Ambrózy Gyula, Koronaőr, főrendházi tag, császári és királyi Kamarás nagyremetei kastélya udvarán. A háttérben a Bega partján lévő fákat látjuk. Fent baloldalt első, Somolik Töhötöm titkár, a Temesvári Osztály fő szervezője. Alsó sor balról-jobbra: Vajda Ernő tanár, elnök (1934 – 1948) valamint Fuks János gravőr, síoktató, grafikus és karikaturista, az EKE induló szerzője.

Fent: az EKE induló fennmaradt kottája Jobbra: honismereti kirándulás a '30-as évekből


A harmincas évek közepén az egyik legaktívabb EKE osztály a Boksánbányai volt.

A társaságnak 1935-ben 54, 1936-ban pedig már 68 bejegyzett tagja járta a délbánsági turisztikai ösvényeket.

A széleskörű tevékenység komolyságát mi sem bizonyítja jobban mint ez, az 1936-ban készült fénykép, mely egy mentőtanfolyam befejezésekor készült.
Az alsó sorban, balról a második: Kosztober Ferenc topográfus, a boksán-bányai osztály elnöke, középen pedig Goldner Jenő orvos, a mentőtanfolyam vezetője.
Az alsó sorban, jobbról a második pedig az a Brindza József (titkár, később alelnök), akinek ránkmaradt naplójából, valamint az Erdély c. lapban közölt cikkeiből a legtöbbet tudhatunk meg a két világháború közötti bánsági turistaság jellegéről.

A két világháború közti korántsem nyugalmas időszakban, az oravicabányai EKE-osztály fő szervezője, lelke és egyben önzetlen anyagi támogatója, Molnár Kornél Árpád volt. Közösségépítő munkája mellett, a barlangkutatás terén is maradandót alkotott melynek elismeréseként 1985-ben a "Szervezett Magyar Barlangkutatásért" emlékéremmel tüntették ki.
Sem meghurcoltatása, sem a Kárpát Egyesület betiltása a kommunista hatalom által, nem tudták eltántorítani a turistaság valamint a barlangkutatás művelésétől. Élete végéig szakavatott művelője volt mindkettőnek, példájának ereje generációkat tartott meg a turistaösvényeken.
A Ponyászka völgyében épült csinos menedékház évtizedekig volt Oravica és a Bánság távolabbi vidékeiről ide kiránduló turistáinak otthona. Ám az államosítás után előbb az enyészet, majd a gyűjtőtó építésekor a céltudatos rombolás végzett vele. Ráadásul a jogállását bizonyító aktákat örző irattár leégett még a háború idején. Ezért, ma már csak emlékezhetünk rá.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület 1946-beli felszámolását követően a Bánság turistái, akárcsak társaik Erdély szerte, szétszóródtak - volt aki teljesen feladta. De a többség folytatta céltudatos bolyongását a Kárpátok ösvényein. Magányosan ha kellett, családi vagy baráti körben, vállalatok, iskolák és szakszervezetek hevenyészett  turistaklubjaiban ha lehetett. De megmaradtak a képek, az írott anyagok és az emlékezet. És megmaradt az újjáteremtés igénye mint nemzedékről-nemzedékre örökíthető becsületbeni tartozás.